A világjárvány következtében nagymértékben felértékelődtek a zöld városrészek, kisvárosok a zsúfolt és zajos nagyvárosi környezettel szemben. Emberek tízezrei költöztek ki az agglomerációba, hogy zöldebb, csendesebb, tisztább környezetben élhessenek.
Ez a tömeges elvándorlás a nagyvárosi környezetről új kihívás elé állítja a településfejlesztés, településtervezés szakembereit. Hiszen az új helyzet új igényeket hív életre, amelyekre szükségszerűen reagálni kell. Az egyértelműen látható, hogy a hangsúlyok eltolódnak a kertvárosias, családi házas lakhatási forma irányába. Hiszen ez az a beépítési mód, amely a városi életkörülmények szempontjából a legbiztonságosabb otthont ígéri a városlakók számára a jelenlegi járvány és az esetleges későbbi hasonlók idején.
Érdekes tény ezzel kapcsolatban, hogy a szuburbanizáció jelensége (vagyis röviden a nagyvárosokból való kiköltözés a nagyvárosok környéki kertvárosias környezetbe) nem az elmúlt néhány évtizedben alakult ki, hanem évezredekkel ezelőtt kialakult jelenség, ami Európában több mint 500 éve jelen van.
