A magyar narancs története

A citrom az egyik legismertebb és legkedveltebb gyümölcs, amelyet naponta használunk a konyhában, és számos egészségügyi előnnyel rendelkezik.

Története évezredekkel ezelőttre nyúlik vissza. A legkorábbi említések a citromról az ókori Kínában és Indiában találhatók, ahol mint dísznövényt és gyógynövényt használták. A citromot gyakran használták a gyógyításban és a vitaminhiány megelőzésében. A hajósok a citromot is magukkal vitték hosszú tengeri utazásaik során, mivel a citrusfélék gazdag C-vitaminforrásként szolgáltak a skorbut megelőzésében.

A citrom a Földközi-tenger vidékén és más meleg éghajlatú területeken terem legjobban. Az ókori görögök és rómaiak már ismerték és termesztették a citromot, és a kultúrájukban is fontos szerepet töltött be. A citromot a rómaiak használták a fürdőkben, és dísznövényként ültették el kertjeikben. A citromfák fokozatosan elterjedtek az arab világban is, és a középkorban az európai kertekben is megtalálhatóvá váltak.

A citrom édes és savanykás íze miatt széles körben használják a kulináris világban. Felhasználják az ételek ízesítésére, frissítő italok készítésére és a sütésben is gyakran előfordul. A citromlé frissességet és élénkséget kölcsönöz az ételeknek, és a citromhéj aroma és ízgazdagságot ad. 

A legendás Tanú cimű magyar filmben Bástya elvtárs „új magyar narancsként” fogyasztotta el.